2015. szeptember 27., vasárnap

Villámrandi


Vidáman ébredt. Első mozdulata a mobilja felé nyúlt, hogy megnézze az üzeneteket. Az este óta nem érkezett újabb, mégsem szomorodott el. Ragyogott a visszaolvasott szavaktól. Képtelen volt vele betelni. Tegnap, ezek hatására indult útnak, hogy megismerje azt az idegent, aki lenyűgözte szellemességével.

Az első randi hosszúra nyúlt. A vártnál vonzóbb férfivel találta magát szemben. "Mit keres egy ilyen jó pasi a társkeresőn?" töprengett. "De már az enyém!", nyugtázta magában iszogatás közben.  Talán a bor hatása, talán a hosszú hónapok magánya miatt, de a fiú szavai már nem érték el. Érintésre vágyott. A chat meghódította, a látvány elbódította. A fiúba fojtotta a szót, amikor rávetette magát. Nem ütközött ellenállásba, hamarosan a legénylakás bútorain landolt...

Az éjszaka felejthetetlen volt. Beleborzongott a gondolatától is. Tárcsázta a számot, hogy a bársonyos hang tovább fokozza boldogságát. Hívását a férfihang, egy hideg "Igen?"-nel fogadta. Mosolyát fagyasztotta arcára, de még képes volt csilingelően üdvözölni szerelmét.
- Találkozunk este?
- Nem érek rá.
- És holnap?
- Majd hívlak, ha lesz időm.
- Együtt tölthetnénk a hétvégét.
- Mondtam... ha majd ráérek, hívlak.
- Most lerázol? Éjszaka még szerettél. Mi történt azóta?
- Reggel lett.
Levegő után kapkodott. - Tudod mit? Felejtsd el, ami történt!!!
- Oké. - pattant vissza a válasz, és a vonal már meg is szakadt. Ugyanebben a pillanatban a lány szíve is...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése